Sokkal többen kaptak új vesét
Debrecen. Feltűnően emelkedik tavaly ősz óta a Debrecenben végzett veseátültetések száma. Részben azért, mert hazánk teljes jogú tagjává vált az európai transzplantációs szervezetnek (Eurotransplant), így nagyobb az esély arra, hogy valaki donorvesét kapjon.
Ám dr. Zsom Lajos nephrológus említ más okot is. Mint mondja, dr. Nemes Balázs tanszékvezető transzplantációs sebésszel együtt elmentek a miskolci és a nyíregyházi kollégáikhoz kapcsolatépítő, bizalomerősítő beszélgetésekre. Nemcsak az orvosokat, a betegeket is megkeresték, és fórumokon tájékoztatták őket a veseátültetéssel kapcsolatos tudnivalókról: ki kaphat és ki miért nem, hogyan zajlik a műtét, milyen kockázata, következménye és főleg milyen életnyeresége lehet. Azóta a tavaly szeptemberi mintegy 100-as várólista 148-ra duzzadt.
Ha nem tiltja meg
Lényeges, hogy a kórházak intenzív osztályain valóban észlelik- és jelentik-e a szervkoordinációs irodába azokat az agyhalottakat, akiknek átültetés céljából eltávolítható szerve van. Debrecen ebből a szempontból kiemelkedően aktív, megfelel az európai éllovas, spanyol átlagnak. Zsom Lajos hangsúlyozza, hogy Magyarországon kivételesen kedvező a jogi környezet, amennyiben nem kell hozzájárulás ahhoz, hogy az agyhalál megállapítása után valakinek megmenthessék, átültessék a szerveit. Csupán akkor nincs mód erre, ha az illető még életében nyilatkozott az ellenkezőjéről.
A Debreceni Egyetem klinikáján korábban évente átlagosan 30-40 veseátültetést végeztek, de ez a szám 2013-ig lassan csökkent. Tavaly például szeptemberig 10, majd az utolsó négy hónapban még 11 műtét zajlott. Azaz: ekkor megfordult a trend. Idén április végéig már 21-nél tartottunk – válaszolta kérdésünkre a nephrológus, aki egyébként az előző 18 évben az Egyesült Államokban ugyancsak transzplantációs betegek gondozásával foglalkozott. Természetesen megerősíti a feltevésünket, hogy a beteg sorsa főként azon múlik, mi történik vele a sikeres műtét után. Gyógyszerekkel kell megakadályozni ugyanis a beültetett szerv kilökődését, oly módon, hogy a mellékhatások a lehető legkevesebb ártalmat okozzák. Ahány beteg, annyiféle gyógykezelésre van szükség, amit olykor meg is kell változtatni.
A főorvos kiemelte, hogy az utóbbi években jelentősen emelkedett a krónikus vesebetegek száma. A végstádiumba kerülőnek a túlélésre, az életminőség helyreállítására és a rehabilitációra az egyetlen jó megoldás a transzplantáció.
Teljes életet élhet
A végstádium azt jelenti, hogy a betegnek gyakorlatilag leáll a veseműködése, és az életben tartásának egyetlen módja, ha minden második nap elmegy vagy elviszik a dialízisközpontba (nevezik műveseállomásnak is), ahol a véréből kiszűrik a szervezetét mérgező anyagokat. Ez több órán át tartó ágyhoz kötöttséget jelent.
Akit transzplantálnak, az új vesével úgy élhet, mint bármely egészséges ember –de naponta kétszer, azonos időben be kell vennie néhány szem orvosságot. Új vesét, sajnos, nem mindenki kaphat, mert a krónikus betegség kialakulásának hosszú folyamata sokak szervezetét alkalmatlanná teszi e beavatkozásra. S bár azok vannak többen, akik a műtéttel megszabadulhatnának a dialízis béklyójától, a megoldás mégsem egyszerű, mivel a transzplantációhoz vesére van szükség, melyet vagy egy hozzátartozó (barát, betegtárs hozzátartozója), vagy egy agyhalott „adhat”.
Aki élő ember veséjét kapja, annál kicsi az (egyébként sem számottevő) esély szövődmények kialakulására, és várhatóan tovább él a beültetett szerv – tette hozzá Zsom Lajos.
Zsom doktor a laborleletek és a rendszeres személyes találkozások alapján dönt a gyógykezelés részleteiről
Fotó: Matey István
Forrás: Hajdú-Bihari Napló
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
