RenBike Tour Balaton 2019
Patakyné Papp Mónika beszámolója:
"Gyertek el a RenBike Tour Balatonra is!" - invitált minket 2017-ben Schneider Károly Doktor Úr a RenBike Tour Velencén.
Abban az évben már nem jutottunk el a Balatonig, de minden nap ott csengtek a szavai a fülemben. Elhittem, hogy ez egy nagy kaland, és elhatároztam, hogy az idén nekivágunk az ismeretlennek.
Alig vártam, hogy tavasz legyen és elővehessük a bicikliket. Azzal jártam be dolgozni, és hétvégenként egyre hosszabb távokat tekertünk le a férjemmel és a barátainkkal.
Izgatottan vártuk, hogy mikor hirdetik meg az idei programot, úgy éreztük, felkészültünk, és vagy most csináljuk meg, vagy soha!
Aztán eljött a nagy nap /2019.06.28./, és négyen útnak indultunk, Debrecenből:
egy dializált vesebeteg a feleségével, (Pór László és Pórné Ibolya)
és én, ambuláns vesebetegként, a férjemmel (Pataky Zsolt).
Szanics László vesebeteg társunknak köszönjük szépen az utánfutót, melyet önzetlenül kölcsönadott, ezzel hozzájárulva az önként vállalt kiküldetésünk sikeréhez!
A gyülekezést az idén Balatonkenesére szervezték, a Honvéd Üdülőbe.
Az, hogy profi a szervezés, már itt megtapasztalhattuk. Biztonsági őrök vártak minket a bejáratnál, megmutatták, hol parkolhatunk, megkaptuk a karszalagokat, a pólókat, a reggeli és vacsora jegyeket, kaptunk ásványvizet az első megállóig és felpakolták a csomagjainkat a kisbuszokra. Minden rendezetten és fegyelmezetten zajlott, senkinek nem hiányzott semmije, mindenki név szerint is nyilván volt tartva.
Egy köszöntő beszéd után biciklire pattantunk és rögtön egy emelkedővel kezdtük a túrát. Kicsit meg is rémültünk, mert úgy tudtuk, a déli parton kezdünk és az a könnyebb. Mi lesz az északi parton, ha ez a könnyű? - gondoltuk magunkban, de a kezdeti nehézségek után kiegyenesedett az út, és rábíztuk magunkat a vezetőinkre. Kimondva és kimondatlanul is tilos volt a felvezetőket megelőzni. Ők diktálták a 18-20 km/órás tempót, ami megosztotta a csoportot: voltak, akik lassúnak találták, voltak, akik gyorsnak.
10-15 km-enként tartottunk pihenőket, ahol mindig várt minket egy kísérő autó hideg ásványvízzel, amelyet az egész út során korlátlanul biztosítottak a számunkra. Ezeken a frissítő pontokon mindig mindenkit bevártunk, de ha nagyon szétszakadt a csoport, akkor a felvezetők telefonon kapták a Doktor Úrtól az utasítást a lassításra. A biciklis konvojt mindig két tapasztalt biciklis zárta a szervező csapatból, akik soha nem hagyták el a leglassabbakat sem. Sok orvos és nővér is biciklizett köztünk, folyamatosan szemmel tartottak minket, ami óriási biztonságérzetet adott. Köszönjük szépen nekik!
Fantasztikus élmény, amikor több, mint 80 biciklis megy egymás után. Akár egy gödör, akár egy döccenő volt az úton, a felvezetők hangosan figyelmezettek minket, és mindenki továbbadta az információt a háta mögött tekerőnek: "gödör-gödör-gödör..." "Vigyázz! szemből-szemből-szemből..." "Bukkanó-bukkanó-bukkanó..." - visszhangzott a csoport! Leírhatatlan élmény! Nagyon vigyáztunk egymásra is!
A siófoki dialízis központban finom rétesekkel, pogácsával, kávéval és ásványvízzel vártak minket, nagyon hálásak voltunk a szíves vendéglátásért! Újratöltve az energiáinkat eltekertünk Balatonlellére, ahol a hotelben már vártak ránk a szervezőink. Úgy volt a szobabeosztásunk, ahogy kértük, megkaptuk a kulcsokat, a számláinkat, és visszakaptuk a regisztrációs díjakat is. Itt is minden problémamentesen zajlott. A hotel kényelmes volt, és este többféle meleg ételből választhattuk ki a vacsoránkat.
Vacsora előtt és után szabadprogram. Legtöbben a Balaton parton vagy a vízben találtuk magunkat. :-)
Másnap reggel 8-tól villásreggelivel indult a nap, délelőtti szabadprogrammal. A bortúrára 12 órakor volt gyülekező, és közösen felsétáltunk a Kishegyre, ahol a Hegyi Csárda és Borteraszon mindenkit vendégül láttak egy pohár finom borra. A többi fogyasztást mindenki maga állta.
A dializált betegekért - köztük Laciért is - feljött egy betegszállító autó egészen a csárdáig, elvitte őket a keszthelyi dialízis központba, majd onnan visszaszállította őket a hotelig.
Csodaszámba megy az is, hogy az ország bármely területére be lehet jelentkezni dialízisre. Ez óriási szabadságot ad a betegeknek, és úgy látom, sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. Hálásak vagyunk mi is érte, hisz így a dializált barátunk is velünk tarthatott!
A csárdától - aki akart - lemehetett a kísérő autóval is a szállásig, de mi hárman a gyaloglást választottuk és szépen visszasétáltunk. Mire leértünk, kezdődött a vacsora, ismét többféle ízletes meleg étel közül lehetett választani. Este fürdőzés a Balatonban, gyönyörködés a tájban, majd eltettük magunkat a következő napra.
A 3. nap is villásreggelivel indult, 9-kor pedig biciklire pattantunk. Balatonberényben a Polgármester Úr hideg frissítő italokkal (sörrel és üdítővel) fogadott minket, ami nagyon jól esett, majd polgárőri kísérettel tekertünk el Keszthelyig, ahol a kikötő szabadtéri színpadán készült rólunk egy csoportkép, majd a keszthelyi dialízis központban finom palóclevessel és lekváros buktával vártak minket. Külön bográcsban laktózmentes változatban is megfőzték a levest, így én is, és a sorstársaim is tudtunk enni belőle. Nagyon meghatott minket ez a figyelmesség, nem is beszélve a 3 tagú zenekarról, akik egész ebéd alatt élőben muzsikáltak nekünk.
Itt még nem ért véget a meglepetések sorozata, mert a polgárőr vezetésével elbicikliztünk a Cadillac Múzeumba. Szóhoz sem tudtunk jutni, egyik ámulatból estünk a másikba! Utólag is köszönjük szépen, azt hittük, önköltséges lesz... :-)
A múzeumból már a gyenesdiási Tulipán Hotelbe bicikliztünk. A szervezők itt is kedvesen a szobáinkba irányítottak minket. Az ajtókra még a neveink is ki voltak írva! A csomagjainkat is utánunk hozták. Senkinek nem tűnt el soha semmije, hihetetlen jól működött minden! Nem győzöm ezt elégszer leírni, mert tényleg páratlanul profin végezték a dolgukat.
Finom meleg étel volt itt is a vacsora, még süteményt is kaptunk! Kis pihenő után pedig este 8 órától egy fergetegesen jó hangulatú táncos záróbulin vehettünk részt, korlátlan italfogyasztással, amivel szerencsére senki nem élt vissza. Éjfélig táncoltunk, énekeltünk és ismerkedtünk a csoporttagokkal.
Reggel nem esett jól a korán kelés, ráadásul azt is tudtuk, hogy mennyiségben is és minőségben is a legnehezebb nap vár ránk: 68 km az északi parton, amely tele van emelkedőkkel. A csoport nagyobbik része már nem először vett részt a RenBike Tour Balatonon. Ennek számunkra hátrányai is voltak, mert néhányan azzal ijesztgettek minket, hogy ez olyan kemény lesz, ami teljesíthetetlen. De mi nem hagytuk magunkat eltántorítani, és útnak indultunk.
A szervezők arra is gondoltak, hogy a badacsonyi legnagyobb emelkedőket kikerüljük, ott polgárőrök vezettek át minket a közúton, mintegy 6,6 km-es szakaszon, de két nagy emelkedő így is maradt, ami szétválasztotta a csoportot. Néhányan feladták, és biciklistől beültek a kísérő autóba. Sokan leszálltak a bicikliről és feltolták. Zsoltival mi feltekertünk, de hozzáteszem, sok múlt azon is, hogy ki milyen biciklivel indult el a túrán. Nagyon nem mindegy, hogy hány sebességfokozat van egy biciklin, és a kerékpár súlya is sokat befolyásol a teljesítményünkön.
Az emelkedő végén mindenkit megvártunk, kicsit szusszantunk, ismét jól jött a kísérő autón utánunk hozott hideg ásványvíz, már csak azért is, mert több éves országos meleg rekord dőlt meg aznap, az emelkedőn 41,5 °C volt, úgyhogy ez önmagában is feladta a leckét.
Egy valamit még kiemelnék: bár egész úton ingyen biztosították nekünk a vizet, soha nem hagytunk magunk után üres flakonokat. Ezeket szépen leadtuk a kísérő autón, és ott összegyűjtve egy szelektív hulladékgyűjtőbe dobták ki!
Balatonfüredre a SPAR parkolóba már örömmámorban úszva érkeztünk, kicsit elcsigázottan, de boldogan! Aki bírta felemelte a bicaját, és ismét készült egy csoportkép.
Ezzel 2019-es RenBike Tour Balatont sikeresen teljesítettük, kiálltuk a próbát mi is, meg a biciklik is!!
4 x fél napot keróztunk. Hogy ez sok vagy kevés, mindenki döntse el a saját képességei szerint. Az egyik felvezetőnk azt mesélte, hogy a két nagy fiával ők egy nap alatt is körbetekerik. Mi ezt nem mernénk bevállalni.
A felkészülések során Ibi három alkalommal is defektet kapott, de a balatoni túra alatt egyszer sem, így Ibi mondása, miszerint aranyba kellene foglalni a biciklik kerekeit, szállóigévé vált köztünk. :-)
A profizmus a túra végén is érzékelhető volt, egy nagy busz várta a sofőröket, elvitte őket Balatonkenesére a Honvéd Üdülő parkolójába, ahol az első napon hagytuk a saját autóinkat. Balatonkeneséről vissza Balatonfüredig már saját autóval jöttek vissza. Addig mi, akik ott maradtunk, visszakaptuk a csomagjainkat a többi kísérő autóról, ismét kaptunk hideg ásványvizet, és megvártuk a sofőrjeinket.
Elbúcsúzkodtunk a csoporttagoktól és megfogadtuk, ha egészségünk engedi, jövőre is részt veszünk ezen a fantasztikus eseményen! Minden pillanatát élveztük!
Beülve az autónkba, minden biciklis a barátunk lett! Úton-útfélen rengetegen bicikliztek, vagy vitték a bicikliket az autójukon. Laci mindenkinek kikiabált egy köszönés erejéig az autó ablakából, és minden biciklis mellett elhaladva bőven hagyott helyett, nehogy elsodorjuk.
Kérünk minden autóst, figyeljenek az oldaltávolság betartására!
A kerékpárosok visszaintegettek, látták az utánfutón a mi négy biciklinket. Az összes balatoni biciklis egy csapattá vált!
Másnap Lacit ismét a keszthelyi dialízis központban látták el, így csak szerdán vágtunk neki az utolsó - RenBike Tour Balaton által kihagyott - 30 km-es szakasz letekerésének.
Hévízen szálltunk meg, és a déli parton menve jutottunk vissza Balatonkeneséig, ahol a strand parkolójában hagytuk az autót és az utánfutót. Onnan tekertünk le Balatonfüredig, majd biciklistől hajóra szálltunk, visszahajókáztunk Balatonkenesére, majd az északi parton visszagurultunk - immáron négy keréken - a hévízi szállásunkra. Így autóval is körbejártuk a Balatont.
Itt már nem volt bennünk teljesítménykényszer, egyszerűen csak élveztük a bicikli adta szabadságot. Ott álltunk meg, ahol jól esett.
De akár a hajón állva, akár az autóban ülve, akkora hatalmasnak tűnt a Balaton, hogy mi magunk is csak ámultunk, hogy tényleg körbetekertük. De sok-sok helyszínhez sok emlékünk tapadt, felismertük, hogy hol tartottunk pihenőket, hol voltak nagyobb emelkedők, hol cikáztunk a vasúti átjárókon, feltartva a forgalmat, hol zötyögött alattunk az út, hol mentünk polgárőrökkel, hol volt nagyon jól kitáblázva a kerékpárút (inkább az északi parton), és hol volt a legszebb kilátás a tóra. Mind a 210 km-hez köt valami emlékfoszlány, és ez tényleg a csodálatos valóság!
Nagyon jó érzés a kicsi lelkünknek!
Jövőre tartsatok velünk!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó