VEDE baba született!
Örömhír a házunk táján! Egyesületünk gazdaságvezetője, Ungvári-Sárik Tünde 3 éves transzplantáltként november végén egészséges fiúgyermeknek adott életet. Készítettünk vele egy kis riportot.
- Mióta vagy vesebeteg?
- 2008. decemberében derült ki a vesebetegségem egyik pillanatról a másikra. Akkoriban friss diplomás pedagógusként napközis tanítóként dolgoztam Csemőben és nem is gondoltam volna, hogy a derékfájásom oka más is lehet, mint a napi munka okozta fáradtság. Aztán amikor az énekkarral Budapesten szerepeltünk a fellépésen rosszul lettem. Cegléden a laboreredményekből kiderült, hogy 30-as a GFR érték és krónikus veseelégtelenségben, FSGS szindrómában szenvedek, vagyis mindkét vesém elkezdett sorvadni. 2,5 évig ambuláns betegként jártam Ceglédre gondozásra. Sajnos a szigorúan betartott diéta mellett is rohamosan leromlottak a veséim és el kellett kezdeni a dialízist.
- Hogyan dolgoztad fel, hogy dialízisre kell járnod? Mit változtatott az életeden?
- Ambuláns időszakomban ismertem meg a páromat, aki debreceni. Így ide költöztem hozzá, és másnap megkezdtem az első dialízist. Zenei múltamat is folytatni akartam. Már 6 éve a Maróthi György Pedagógus Énekkar oszlopos tagja vagyok. Az éneklés szeretete mellett a közösség ereje is segített abban, hogy a dialízis kezelés fájó pillanatait el tudjam viselni és normális életet tudjak élni. Más területen kezdtem el dolgozni, ahol nyugodt életet tudtam élni és még a munkámat is megbecsülték rehabilitációs munkatársként. 6 évig távmunkában dolgoztam egy pesti online jegyárusító cégnél, így a heti 3x 4 óra 10 perces esti kezelésekre is el tudtam járni. A dialízisen filmeket néztem és társaimmal beszélgettem. Lelkileg is át kellett értékelnem az akkori időszakot. Ezért egy átfogó testi-lelki és szellemi életmódváltozáson mentem keresztül, ami által megtanultam, hogy minden rosszban meg kell látnom a szépet. Akkor is, ha abban a pillanatban fájó érzéseket vált ki belőlem. Megtanultam szeretni és elfogadni önmagamat és másokat is. Dializáltként nagyon fontos a családi háttértámogatás is, hogy a beteg ne hagyja el magát, hanem érezze, hogy van miért és kiért küzdeni!
- A dialízisből az egyetlen kiút a transzplantáció… Hogyan álltál ehhez a kérdéshez?
- 3 évig folyamatosan fent voltam a transzplantációs várólistán. Türelmesen jártam a kezelésekre. A bátyám szeretett volna rajtam segíteni. A vizsgálatok közben megcsörrent a telefon és egy cadaveres vesét kaptam. Budapesten műtöttek, mivel a bátyám pesti lakos, és ott kezdtük el a szükséges vizsgálatokat. A párom mindig azt mondta, hogy a műtéten becsukom a szememet és amikor kinyitom egészséges ember leszek, meggyógyulok és minden álmom valóra válik! Így is lett! Már 3 éves a vesém, nagyon vigyázok rá, mert nélküle nem lehetnék ilyen jól. A sikeres műtét utáni évben párom megkérte a kezemet és a következő évben össze is házasodtunk. A boldogságunkhoz már csak egy kisbaba hiányzott, akire mindig is vágytunk.
- Igen, ez nem egyszerű dolog… Mit tanácsoltak orvosaid?
- Miután a sikeres veseműtét után eltelt 2 év, nephrológus szakorvosaim Budapesten Földes Katalin Doktornő, Debrecenben pedig Mátyus János Tanár Úr bíztattak a gyermekvállalásra, mert a vesém stabilan működött. Ez a terhesség végig tudatos tervezés eredménye volt. Egy kis gyógyszermódosítással és tudatos életmódbeli odafigyeléssel alkalmas voltam a terhességre. 2017 elején sikeresen teherbe estem spontán módon. Szebenszki Erzsébet dietetikus egyéni étrendet állított be. Emellett már évek óta hetente jártam a Király Enikő gyógytornász által vezetett tornaórákra. A terhességemet Török Olga szülész-nőgyógyász tanárnő kísérte végig. A biztonságos terhesség feltétele volt a gyakori orvosi kontroll.
- Hogyan telt a terhesség?
- Nagyon boldog babavárás volt mindvégig. A tudatos életmódomnak köszönhetően összesen 7-8 kg-t szedtem fel a várandóságom alatt. 7 hónapos terhesen fejeztem be a munkát. 6 hónaposan még felléptem a Debreceni Nagytemplomban a Meghasadt fény kapujában c. oratórium ősbemutatóján. A nyolcadik hónapban elkezdett csökkenni a vesefunkció és Mátyus Tanár Úr a terhesség befejezése mellett döntött. Így 35 hetesen 2790 grammal és 48 cm-rel megszületett kisfiunk Ungvári Levente.
- Hogyan élted ezt meg lelkileg?
- A terhességet lelkileg nagyon jól viseltem, hiszen nemcsak a családom szeretetét élvezhettem és élvezem a mai napig, hanem mindegyik közösségét, melynek tagja vagyok. Lelkileg az volt a nehéz, hogy nem láttam a kisfiamat az első 24 órában, mert engem is megfigyeltek az intenzíven és utána is pár napig csak inkubátoron keresztül nézhettük. Miután a kezdeti nehézségek elmúltak és lelkileg egyre jobban megerősödtem, a szoptatás is beindult, amely szintén a jól beállított szteroidok mellett engedélyezett lett.
- Mit üzennél azoknak a sorstársaidnak, akik baba-vállaláson gondolkodnak?
- Azt tanácsolom, hogy csak jól beállított vesefunkcióval merjenek belevágni megfelelő szakemberek folyamatos kontrollja által. Mert nemcsak kihordani kell egy terhességet, hanem fel is kell nevelni azt a kis életet. És ha a Mama nincs rendben, a Baba sincs biztonságban. Nagyon örülök, hogy sorstársaim többen is felkerestek már, hogy örülnek, hogy jól vagyok és be mertem vállalni ezt a gyermeket. Elmesélték, hogy ők is elgondolkoztak már a gyermekvállaláson. Ha csak egy vesebeteg nőtársamnak tudok ezáltal segíteni, akkor már megérte elmesélni a történetemet!
Szeretném megköszönni orvosaim nagyfokú szakmai közreműködését, melynek eredménye egy sikeres terhesség és egy makk egészséges gyermek!
Hálával tartozom Mátyus Tanár Úrnak, Török Olga Tanárnőnek, Földes Katalin Doktornőnek, Székely Péter Főorvos Úrnak, Balázs Gergely Doktor Úrnak, a Debrecen Szülészet és Nőgyógyász Klinika összes orvosának és nővérének és a Neonatológiai Tanszék Koraszülött Osztályán dolgozó összes nővérnek és orvosnak. Szebenszki Erzsébetnek és Király Enikőnek!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Gratulálunk és további jó egészséget és sok örömet az egész családnak