RenBikeTour Balaton
2015. június 19-22.
Elek István beszámolója:
„Gyermekkorban kaptam az első biciklimet, amivel már a nagyszülőkhöz is elmertem menni. Később kamaszkorban már a DMVSC kerékpáros szakosztály serdülő versenyzőjeként vehettem részt. Sajnos, semmilyen díjat nem nyertem, de a kerékpározás szenvedélye megmaradt!
4 éve járok dialízisre. Mivel már voltam a Velencei-tó körüli túrán, és úgy láttam, hogy ez nagyon kellemes számomra, gondoltam teszek egy próbát. Egyáltalán nem volt fárasztó, inkább picit elszomorított, hogy nem tudok már olyan jól teljesíteni, mint sportoló koromban. Viszont lelkesített az a dolog, hogy másokért is tekerhetek, aki nem tudott eljönni.
Én Debrecenből egyedül indultam, összesen kb. 200-300-an lehettünk. Szerintem elég jól meg lett szervezve, nem volt nagyon megterhelő, mivel sűrűn leszakadoztak a többiek, így hát meg kellett állni és megvárni őket. Minden pihenőkor ott volt a palackos vizet szállító kocsi, és voltak kerékpáros feltöltő büfék az út mentén kialakítva. A túra során megismerkedtem két túrázóval, akikkel utána már együtt voltunk.
Az esték kellemesen teltek, bár az időjárás néha beleszólt. Nekem legjobban a siófoki hotel tetszett, mert egy kicsit hasonlított a külföldi tengerpartokhoz.
Az első nap kicsit hosszú volt, mert hajnalban indult a vonat, és Balatonfüredről még aznap 53 km-t kellett tekerni. Másnap egy 43 km-es szakasz várt ránk Balatonboglárig. Ott egy diákkollégium szolgált szállásként. Majd harmadnap egy 45 km-es szakasz vezetett Gyenesdiásra, ahol az utolsó éjszakát bulizással töltöttük. Persze senki nem mert túl sokat fogyasztani. Az utolsó nap egy 65 km-es táv volt, ami nekem egy kicsit meredek volt, szó szerint, mert nem szeretem az emelkedőket.
A vendég dialízis Keszthelyen volt, egy nagyon szép erdős részen, a kezelőnővérek aranyosak és segítőkészek voltak. Én NAGYON JÓL éreztem magam.
Remélem jövőre is el tudok majd menni, ha még erőm és kitartásom lesz!”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés