VEDE-klub
2016. április 15.
A VEDE-klub ezen összejövetele a POZITÍV GONDOLATOK alcímet kapta. Vendégül Illés Amanda klinikai szakpszichológust hívtuk, aki a betegség feldolgozásáról, a betegségtudattal való együttélésről beszélt.
A beszélgetés bemutatkozással kezdődött. A szokásos bemutatkozó szövegen kívül igazán őszinte és mély érzések törtek elő mindenkiből, miközben a betegségéről mesélt. Szó volt a vesére való várakozás nehéz pillanatairól, a sikertelenség utáni újabb reménykedésről, a félelmekről. Transzplantált tagjaink a vese elfogadásáról meséltek, hogy kiváncsiak lennének-e arra, hogy kitől kapták a vesét, s miként éreznének, ha tudhatnának erről.
Beszélgettük a bűntudatról, arról, hogy mennyire fontosak a pozitív gondolatok, hogy lelkileg rendben legyünk és próbáljunk megélni minden pillanatot.
A bemutatkozás után mindenki kapott egy papírt, amire azt kellett lerajzolni, hogy kinek mi jut eszébe a „betegség” és az „egészség” szóval kapcsolatban. Nem sok időnk volt, a legelső gondolatot kellett papírra vetni.
A rajzokat összeszedve, majd újra kiosztva, úgy hogy mindenkihez más rajza jusson, kielemeztük őket. Próbáltunk rájönni egyes rajzok jelentésére, hogy a készítője mit is akart vele kifejezni. Pszichológus vendégünk szándékosan nem terelgette a gondolatainkat, mert a lényeg az volt, hogy mi magunk jöjjünk rá a dolgokra. Majd mindenki visszakapta a saját rajzát, és elmondta, hogy a többiek jól értelmezték-e, s hogy mi volt a rajzainak a mondanivalója.
Ez a rajzos feladat szintén mély érzéseket hozott elő mindenkiből. Volt, aki az egészséget egy mosolygós almával ábrázolta, míg a betegség almája belül már rohadó vagy kukacos volt. Más egy vese rajzzal mutatta be az egészség és a betegség közötti különbséget, vagy egy kórházban fekvés és a szabadság/kirándulás jelentőségeit. Volt, aki a betegséget bilinccsel szimbolizálta, azt jelezve, hogy számára egy rabság a betegsége, ellenben a várva várt egészséggel kinyílna előtte a világ. Legmeghatóbb talán az a rajz volt, ami két csigát ábrázolt, körülöttük fákat, napot, s a kisebbik csiga más irányba ment, mint a nagy. Mint megtudtuk a kis csiga a vágyott kisbabát jelenti a nap felé haladva, mivel neki még van/lesz esélye az egészséges életre.
Elmondhatjuk, hogy ez a klubdélután még szorosabbra fűzte a kapcsolatot a tagok között, hisz olyan dolgokat tudtunk meg egymásról, amiről még sosem beszélgettünk. Az egész olyan volt, mint egy nagy csoportos terápia. Kinyíltunk, s őszinteségünkkel erőt adtunk egymásnak is.
Kellenek az ilyen beszélgetések… nagyon.
Köszönjük az értékes tanácsokat Illés Amandának, és a helyet a Nagyerdei Étteremnek!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés