Anett
Anett vesebeteg és látássérült. Lendülete, energiája szétárad a környezetében, nem beszélve a vidámságáról, az életigenléséről.
- Anett, mesélj kicsit magadról…
- 27 éves vagyok és kb. 27 éve vesebeteg is. Dupla vesével és vesevezetékkel születtem. Amelyek az előzetes várakozásokkal ellentétben nem adtak "szuperkiválasztást", sőt, nem is igazán működtek. Úgyhogy egy éves korom környékén jó pár műtéten átestem. A négy vese helyett maradt egy felecske. Azzal kellett gazdálkodnom. A vesém 15 éves koromban érte el azt a romlási értéket, hogy gyógyszeres kezelés alá kerültem. Az első gyógyszerem napi egy Ednyt volt. Amilyen undorral vettem be 15 évesen azt az egy szem vérnyomáscsökkentőt, olyan természetesen veszem ma be azt a 20 másikat.
- Hogyan fogadtad a hírt, hogy veseátültetésre lesz szükséged?
- Az elmúlt egy évben elérkeztem oda, hogy transzplantációs listára kerüljek. Ezt én már elfogadtam, ami azt illeti, már nagyon várom is. Nemrég kaptam egy kis ízelítőt a műtéti közegből és etikettből. Ugyanis a trombózisomkor kaptam egy shöntöt, melyet a koponyámhoz illesztettek. Mivel a keringésem azóta helyreállt, s a shönt sem funkcionál, ezért úgy határoztak, jobb, ha nincs bennem. A shöntműtétem május 15-én volt. Előtte, 13-án pedig egy OKJ-s írásbeli vizsgám Rehabilitációs nevelő, segítő képzésből.
- Miként éled mindennapjaidat?
- A munkám az életcélom is, a segítés. Ma már azt is megtanultam, mit is jelent ez, milyen a megfelelő segítés. Ami igazán ki tud kapcsolni, az a tánc. Tavaly hoztuk létre páran a Vak-Sikk Tánccsoportot, amely a mai napig létezik. Folyamatosan jelentkeznek új látássérültek, akik szívesen csatlakoznak. Fejleszteni kívánjuk a látássérültek kapcsolatteremtését, mozgáskultúráját. Emellett direkt módon érzékenyítünk is, ugyanis épek is részt vehetnek a táncórákon, melyek mindig nagy nevetésben zajlanak.
- Mit üzennél sorstársaidnak?
- Ha választanom kellene, ugyanezt az életmódot választanám. Akkor is, ha tudnám, hogy egy nyugodtabb életstílussal tovább élhetnék.
Az ok egyszerű: Nekem az nem élet, hogy nem azt csinálom, amit akarok, bizonyos határokon belül természetesen. Az otthon ülés olyan lenne, mintha nem is léteznék. Ha olyan lehetőségek vannak előttem, amelyeket jelenlegi fizikai voltomban még ki tudok használni, nem mondok rá nemet. Így csak azt tudom mondani mindenkinek, hogy használja ki a lehetőségeit, és tegyen azért, hogy az élete, valóban élet legyen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés