Piroska
- Mióta vagy vesebeteg?
- 1999. novemberétől állok nephrológiai gondozás alatt. Kétszer volt vesetransz-plantációm, az első 2004-ben és 5 évig működött. A második átültetésem 2012-ben történt, de sajnos nem sokkal a műtét után 2013-ban leállt, és újbóli dialízis kezelésre szorultam.
- Mi volt az első gondolatod, amikor kiderült, hogy babát vársz?
- Otthonomban hasi fájdalmaim voltak, ezt jeleztem a szikszói művesén, ahol ultrahang vizsgálatra küldtek Szerencsre. Ott a vizsgálat közben a doktornő megkérdezte, hogy van-e már gyerekem. Mondtam, hogy nincsen, hiszen egy gyermekkori betegségem okán nem lehet babám és a dialízis kezelés miatt sem vállalkoztam volna a terhességre.
Ekkor felém fordította a monitort és a képen egy 3 hónapos élő magzatot pillantottam meg. Hirtelen fel sem tudtam fogni, hogy anya leszek. Együtt sírtunk, hogy ekkora csoda történt velem!
- Hogyan fogadta a hírt a családod?
- Legelőször a páromnak mondtam el. Egy munkahelyen dolgozunk, ott közöltem vele a nagy hírt, amit hirtelen el sem tudott hinni, de az ultrahang kép láttán könnybe lábadt a szeme. Szüleink is hihetetlenkedve fogadták a hírt, de mindennél boldogabbak voltak.
- Hogyan telt a terhesség?
- Amint kiderült, hogy babát várok, természetesen több vizsgálatra is mennem kellett, melyek során sajnos negatív tapasztalataim is voltak. Végül Debrecenben felkerestem Dr. Mátyus János tanár urat. Rajta keresztül ismertem meg Dr. Török Olgát, akinek az osztályára kerültem és a szülést is levezette. Kettejüknek köszönhetem a legtöbbet.
A dialízis is itt Debrecenben folyatódott, és heti négy alkalomra bővült. Erre a baba miatt volt szükség. Az eredményeim is jók voltak, egyedül a vérnyomásom lett magas, amit gyógyszeres kezeléssel beállítottak.
A dializálást mind a ketten jól viseltük, a fáradékonyságot leszámítva.
Tájékoztattak, hogy a szülés időpontja tervezett lesz, ennek megfelelően 2015. április 8-án reggel 9 órakor császármetszéssel egészséges kisfiam született, 1700 grammal és 41 centiméterrel.
 
- Hogyan élted ezt meg lelkileg?
- Napjaim lassan teltek, az ottani körültekintő gondoskodás és a betegtársak odafigyelése ellenére is egyedül éreztem magam. A nagy távolság miatt a párommal és a családdal ritkán tudtam találkozni, a kapcsolatot telefonon tartottuk.
Miután megszületett Balázs, az anyai kötelességek és a kezelések kitöltötték a napjaimat. Balázs kis súlya miatt bent kellett maradnunk két hétig, amíg el nem érte a 2 kg-ot.
- Mit üzennél a dialízis alatt álló nőknek?
- Aki a dialízis kezelés alatt szeretne gyermeket az mindenképp gondolja át,
beszéljen az orvosokkal, hiszen nem csak a baba, de a saját egészsége is veszélyeztetve van ilyenkor.
Amennyiben a terhességnek egészségi akadálya nincsen, bár nagyon nehéz, de SOHA ne adjátok fel. Példa erre az én esetem.
- Hogyan tovább?
- A terhesség után várnom kell fél évet mielőtt várólistára kerülhetek.
Bár már nagyon sok műtéten túl vagyok, de szeretnék egy másik vesét a családom miatt is, hogy több időt tölthessek velük.
- Hogyan telnek a napjaitok?
- Az itthoni életünk teljesen megváltozott, a gyermekünk tölti ki minden szabad percünket. Sokat köszönhetek a páromnak, mert sokszor ketten váltva gondoskodunk Balázsról a nap 24 órájában.
Már 4 hónapos, szépen fejlődik (6 kg és 63 cm).
Nagyon jó baba, sokat eszik, alszik. Mosolygós életerős, ha rá nézünk minden eddigi nehézség elhalványul, ő az életünk értelme.
- Dialízis és kisbaba... Mennyire nehéz együtt?
A dialízist folytatom a szikszói művese állomáson heti háromszor. Amíg én távol vagyok, és ha a párom is dolgozik, a szüleink segítenek, vigyáznak Balázsra.
Itt szeretnék köszönetet mondani:
A debreceni orvosoknak, ápolóknak, a debreceni dialízis központ dolgozóinak,
Dr. Török Olgának.
Külön köszönetet szeretnék mondani Dr. Mátyus János tanár úrnak, a szikszói művese állomás dolgozóinak és orvosainak.
Nem utolsó sorban Dr. Saeb Mohomed Mahmoud Knita főorvos úrnak. Törődésükért, odaadó és szakszerű támogatásukért.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés