Edit
24 évesen a babavárás örömteli pillanatait éltem. Amikor a terhesgondozás szokásos vérvétele folyamán fény derült vesebetegségemre. (500 környéki kreatinin)
A dialízis és a transzplantáció szótól szinte megrémültem, hisz előtte nem is nagyon hallottam még róluk. A szakrendelésen kezelőorvosaim felvázolták mire számíthatok, és beszéltek a családommal is. A fő kérdés az volt, hogyan tovább?.... babával vagy baba nélkül…
A döntést rám bízták. Számomra nem volt kérdés miként fogok dönteni, hisz a 17 hetes csöppség már jelen volt a pocakomban. Azt mondtam, hogy a Sors majd eldönti, hogy megadja-e nekem.
Hamarosan el is kellett kezdeni a művesekezelést. Féltem tőle nagyon és féltettem a babát.
Orvosom biztatott, nyugtatott és mind a nővérek, mind a többi beteg egy emberként álltak mellettem és együtt drukkoltak, hogy a picikém megszülethessen.
És ez a csoda megtörtént! Végre a karomban tarthattam! Idő előtt, pici súllyal, de egészségesen!
 
A kezelések folytatódtak tovább és egy pillanatra sem hagytam el magam. Mindig erőt adott, hogy van kiért küzdenem, van kiért élném. Szinte még a szomszédaink, ismerőseink sem tudták milyen betegségem van, mert ugyanúgy éltem, mint bárki más. Autóval jártam kezelésre, és a többi időben a gyereket neveltem. Persze ebben nagy segítséget nyújtott, férjem, édesanyám és a testvérem is.
Aztán 3 és fél évvel később megtörtént, amire vártam: Vesét kaptam.
„Meggyógyultam”!
Új élet, teljesebb élet.
Azóta eltelt 12 év. Én jól vagyok, lányom nagylánnyá cseperedett.
Igyekszem mindig pozitívan nézni mindent. Akár dializáltan, akár transzplantáltan, ez a betegség már egész életemben végig fog kísérni. El kell fogadni, és meg kell tanulni vele együtt élni, de nem szabad hagyni, hogy az irányítson.
2013. év végén abban az örömben részesülhettem, hogy felkértek a Vesebetegek Debreceni és Hajdú-Bihar Megyei Egyesületének az elnöki posztjára. Úgy érzem ezzel lettem teljes.
Végre visszaadhatok valamit abból a sok-sok szeretetből, törődésből, kedvességből, amit én kaptam a művese állomás dolgozóitól és betegeitől.
Köszönöm!!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
