A Veseátültetésre Szorulók Megmentéséért Alapítvány ismét élményt adott nekünk.
Egy gyönyörű július végi napon keltünk útra. Szilvásváradon csatlakozott hozzánk gyógytornászunk és a Dialízis Centrum főnővére, így 54-en szálltunk fel a Szalajka-völgybe induló erdei vasútra.
A visszautat gyalog terveztük, egyrészt a közbeeső látnivalók miatt, másrészt pedig azért, hogy kirándulásunkba egy kis testmozgást is beépítsünk.
A csoport egy része az Ősember barlangjához való felmászást is bevállalta. A többiek közösen indultak el a Fátyol-vízesés irányába. A vízesésnél elidőztünk kicsit, nem győztünk betelni a látvánnyal.
A másik hely, ahol szintén több időt töltöttünk a Szabadtéri erdei múzeum volt. A múzeum a különböző erdei munkaeszközöket, régi erdei mesterségeket mutatja be. Nagy sikere volt még a madárszárnyat ábrázoló táblának is, valamint a fiatalabbak lemérték, hogy ugrásuk mely állat ugrótávolságának felel meg. A csapat ekkor már eléggé elszakadozott egymástól, mindenki a saját tempójában ment tovább.
Hol lehagytuk, hol utolértük egymást, de kényelmes tempóban mindenki visszaért a megjelölt időpontra.
Innen az irányt Egerbe a Szépasszonyvölgybe vettük, ahol a Ködmön Csárdában már vártak ránk. Az ebéd hideg gyümölcsleves volt, fokhagymás sertés pecsenyével, kemencében sült héjas burgonyával, házi káposztasalátával, mellé egri bort kaptunk ajándékba.
Ebéd után még szét lehetett nézni a környező pincékben és borvásárlásra is volt lehetőség.
Aztán a belvárosba mentünk tovább. Mivel Egerben már többen is jártak, útközben a buszon egyeztettünk milyen látnivalókkal kecsegtet még a város, így érkezéskor mindenki tudta milyen irányba induljon.
Voltak, akik a várat vették célba, mások az Eszterházy Károly Egyetem varázstermére és panoráma teraszára, vagy a marcipán múzeumra voltak kiváncsiak. Volt, aki a Minaret tetejébe merészkedett fel, és voltak akik a Bazilika szépségeit csodálták meg.
Kis pihenőt lehetett tenni az uszoda melletti parkban, vagy kávézók kinti ülőhelyein.
Délután 6 órakor élményekkel telve és kellemesen elfáradva ültünk fel a buszra és indultunk haza.
Több olyan résztvevő is volt, akik most először csatlakoztak hozzánk. Remélhetőleg ők is jól érezték magukat és a továbbiakban is velünk fognak tartani.
Elmondhatjuk, hogy ismét egy szép napot töltöttünk együtt, és közösségünk egyre jobban összetart, formálódik.
Köszönjük ezt az élményt a Veseátültetésre Szorulók Megmentéséért Alapítványnak!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó